Hibát követtem el nem rég, mikor megkérdeztem az ismerőseim véleményét a Szürke ötven árnyalata című filmről. Sokan megnézték február 14. a mozikban (kapják be én itthon haldokoltam nátha miatt) és közölték, hogy nem maradtam le semmiről, sőt 5000Ft a zsebemben maradt, akik olvasták a könyvet és megnézték mérhetetlenül idegesek voltak, mert állításuk szerint egyáltalán még csak közelébe sem ért a valós történetnek. Nos én ezért nem olvasok egy el könyvet, ha tudom filmesítve lesz, jártam már így pár filmmel, ilyen volt pl. Stephen King Állattemetője, vagy a Cujo, az ő felháborodásukat így mindenféle szempontból megértem. Na de aki nem is olvasta és még is végig aludta? Szinte mindenhol azt olvasom, hogy egy a film nagyobb csalódás volt, mint az Alkonyat. Tessék?? Nagyobb csalódás az alkonyatnál? Te jó ég. A film már jó ideje itt csücsül a gépemen, de egyszerűen képtelen vagyok nekiállni, mert félek elalszom rajta. Ám, még is csak neki fogok ugrani és őszintén a negatív kritika is reklám és engem nagyon vonzanak az utált filmek. 

Gergő kritikáját megnéztem youtubeon és végig nevettem az egészet, pont úgy mint az alkonyat kritikáinál, annyira drasztikusan tud előadni mindent, hogy az már fájdalmas.

Szóval, nem régiben elkészült életem első tetoválása a csuklómra szerettem volna, mert máshová nem tetszenek, az első tetkóm a Black Veil Brides logója lett, ha már nem fogom szeretni az együttest, a logó akkor is nagyon tetszik és nem fogom megbánni soha, praktikus, mert egy karkötővel simán eltudom rejteni, így munka keresésben sosem fog gátolni. Elárulnám, hogy csuklóra rettenetesen fáj a tetoválás, alapból egy nem túl kellemes dolog az, hogy három pici tű fúródik a bőrödbe tizedmásodpercenkénk és akkor ezt lehet még fokozni az árnyékolással, ami hét tűs dologból áll. Az én tetkóm nagyon nehezen jött létre, mert elsőkörben nagyon szépen alakult minden, majd miután bedagadt a kezem, a bőröm nem akarta befogadni a tintát, a dagadás miatt pedig még jobban fájt, egy óráig tartott a tetoválás és azt hittem kitörik az összes fogam mire végzünk, úgy összeszorítottam. A rossz hír pedig, hogy majd ezt még át kell ütni :"D. 

Tegnap éjjel borzalmasan fáradt voltam, mert korán keltem és előző éjjel nem aludtam szinte semmit, tegnap elaludtam, majd felkeltem éjfél körül és nem tudtam visszaaludni, hajnal háromkor még fent kukorékoltam és bámultam a plafont, még ha láttam volna is, de sötétség végett csak a fekete semmit véltem felfedezni, az egyedüli fény forrást a tv zöld picipontja jelentette. Később, olyan rossz érzés kapott el, hogy úgy éreztem bármely pillanatban ránk törhetik az ajtót, sőt még azt is beképzeltem, hogy már a huskym bántalmazzák. Eszméletlen.. nem tudom, honnan ered ez a kényszeres fent lét, a nem tudok aludni dolog, de már kezd nagyon terhelni. 

Ma van életem legszörnyűbb napja, hajnalban rátolattam a párom lányának a kiskutyájára, de nem ordított meg semmi, vakkantott, majd elrohant, normálisan, semmi sántítás semmi egyéb. Mellettem ült a párom lánya és még ő is mondta, hogy ó biztos csak a lábát kaptam el, hiszen elszaladt semmi baja. Én is így gondoltam, de mire hazajöttem holtan találtam a Huskym háza mögött. Párom szerint, nem az én hibám a halála, mert akkor nem szaladt volna el, hanem helyben meghal, szerinte lehet, hogy a Huskym elroppantotta a gerincét, anya szerint lehet szopornyica, vagy egyéb problémája volt, szerintem meg rohadtul az én hibám. Biológiailag lehetetlennek tűnik ugyan, hiszen szaladgált utána, de attól, hogy külső sérülése nem volt, mert nem volt semmi, ettől függetlenül belső vérzése lehetett... lehet pont kiszakadt valamilye belül.. mindenesetre zokogtam, mikor megláttam és azóta is borzalmas lelkiismeret gyötör, mert sosem öltem meg semmit és az állatok azok, akiket többre tartok bármilyen embernél.. erre tessék, pont én ütöm el. Annyira de annyira sajnálom, erőt vettem magamon és 2 órával később eltemettem.